Az egészségügyi ellátás során, a kielégítő terápiás kimenetelek és betegelégedettség elérése érdekében alapvető fontosságú a megfelelő mennyiségű és minőségű kommunikáció orvos és betege között. A kezelés eredményességének javításában fontos eszköz a kommunikációs diszkordancia okainak feltárása és lehetőség szerinti megszüntetése. Ez különösen az alapellátásban megkerülhetetlen feladat, hiszen a háziorvos az első és gyakran egyetlen személy, akivel a beteg kapcsolatba kerül ez egészségügyi ellátó rendszer tagjai közül.